Ma 2014. október 22., szerda, Előd napja van. Holnap Gyöngyi napja lesz.

A pesti Vigadó

Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

A múlt század pesti szórakoztató központja 1865 februárjában nyílt meg a közönség előtt, egy ünnepi bál keretében. A Feszl Frigyes által megálmodott épület Budapest legfontosabb kulturális és művelődési intézménye lett.

Története az 1830-as évekre nyúlik vissza, hiszen Pollack Mihály tervei alapján ugyanitt épült az első Vigadó, a klasszicista ,,Redoute”, ami szintén jelentős eseményeknek adott otthont: járt itt Johann Strauss és Liszt Ferenc, de itt tartották meg 1842-ben Kossuth Lajos javaslata alapján az első ,,iparmű-kiállítást” is. Az épület a történelem viharos éveinek köszönheti pusztulását: 1848/49-ben itt ülésezett az első Képviselő Ház, ezért 1849 májusában Hentzi osztrák generális Budáról szétlövette az épületet.

Feszl Frigyes keleti elemekkel díszített romantikus Vigadójának falát Lotz Károly és Than Mór balladisztikus freskói díszítik, a szobrok többnyire Alexy Károly szobrászművész keze munkáját dicsérik.

A Pesti Vigadó koncertterme is több feladatot lát el: a múlt században impozáns bálokat, ünnepi fogadásokat és köszöntőket rendeztek itt, és nem utolsósorban a komolyzenei élet fellegvárának is számított. A népszerű fellépők között volt a már említett Liszt Ferenc is, aki a megnyitás évében itt mutatta be a Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. Ezen kívül több műve is itt került először bemutatásra, ő maga karmesterként és zongoraművészként is többször fellépett, 1875-ben Richard Wagnerrel adtak közös hangversenyt a bayreuthi Festspielhaus javára. Magyarország legrégebbi zenekara, a Filharmóniai Társaság az épületet elkészülte után szinte otthonának tekintette, a kezdetekkor Erkel Ferenc vezénylése alatt többször is játszottak itt. Szorosan kapcsolódott az épülethez Kodály Zoltán, Bartók Béla (akinek emlékét emléktábla is őrzi) és Dohnányi Ernő is.

A Vigadó komoly sérüléseket szenvedett a II. világháború idején, újjáépítésével mégis a 70-es évekig vártak, míg végül 1980-ban adták át újra a nagyközönségnek. A minden ízében megújult Vigadó a korábbihoz képest kisebb hangversenyteremmel dicsekedhetett, amely a főváros zenei életének meghatározó helyszíneként 700 fő befogadására volt alkalmas, míg a 220 személyes kamaraterem színházi előadásoknak és különböző kulturális rendezvényeknek adott otthont. Galériája a magyar kortárs képzőművészet alkotásait mutatta be, az épület konferenciák, bankettek és fogadások színhelyéül is szolgált. Az épület jelenkori életének mozzanatai azért vannak múlt időben, mert a Vigadó pillanatnyilag nem üzemel.

 

NEMbulvár – Bánki Edina