Ma 2017. november 21., kedd, Olivér napja van. Holnap Cecília napja lesz.

Filmkritika: anyám! - Kiábrándító hírnév, tengernyi önfeladás

Olvasóink értékelése:  / 3
ElégtelenKitűnő 

Az anyám! című filmről kétféleképpen lehet kijönni: vagy azonnal felpattanunk, vagy még hosszasan a székünkbe süppedünk, és próbáljuk emészteni a látottakat. Mert hogy emészteni bőven van mit.

A sokszínű rendező, Darren Aronofsky ezúttal is valami felejthetetlent álmodott vászonra, méghozzá a saját forgatókönyvéből dolgozva. Az Anyám című pszichothriller igencsak megosztja a nézőközönséget. 

 

Az alacsony büdzsé azért sem érezhető, mert a filmnek a realizmushoz gyakorlatilag semmi köze sincs. No de lássuk, mi a nyitótörténet.

Adott egy frissen egybekelt házaspár, Grace (Jennifer Lawrence) és az írói válságban szenvedő (Javier Bardem). A nő szépítgeti az ódon házukat, míg a férfi próbál írni, de vajmi kevés sikerrel. Nem túl biztató kezdés. Ekkor, szinte megváltásként kopogás hallatszik az ajtón, és az érkező hívatlan vendéggel (Ed Harris) együtt a borzalmak sora is betoppan.

 

 

A feleség a kezdetektől fogva nem szívleli a házukba költöző orvost (nem csoda, hiszen teljesen átírja az addig megszokott életét, és veszélyezteti a Ház békéjét), de csakhamar a néző is a pártjára áll. Még nézni is rossz, ahogyan a magát sztároló férj elveszik az egyre inkább tolakodó rajongója bűvkörében, és a háttérbe szorítja azt, akinek valójában a főszerepet kellene adnia az életében.

Ámde Grace sem olyan ártatlan, amilyennek tűnik: a házukban folyó furcsa dolgokról, vagy a migrénes fejfájásáról egy szót sem szól a férjnek, sőt, el is tünteti a nyomokat. Mindezt teszi azért, hogy a látszat-tökéletességet a végletekig fenntartsa.

Ő lehetne a mintafeleség, süt, főz, mos egy szó nélkül, de valahol mégis sántít a történet: mellőzöttségének először halkan, majd egyre hangosabban ad szót.

Aztán hirtelen, egy békés fordulatnak köszönhetően minden a helyére kerül. Már-már kezdünk feloldódni, amikor elszabadul a pokol, és szörnyűségek sora kezd tobzódni a kísértetházban.

Mintha az egész világ összes konfliktusa ebbe a hatalmas házba költözött volna. Az író élete új főművének köszönhetően belevakul a sikerbe, és csak sodródik az eseményekkel. Csak Grace látja az igazságot: házuk szobái a pokol egyes bugyraivá váltak, és akárhogyan próbálja kiűzni a gonoszt, egyedül kevés hozzá.

A keserves hallucinációknak minden erejét összevetve a többé már nem odaadó Grace vet véget.

A filmet egy idő után már kénytelenek vagyunk allegóriaként értelmezni, de nem csak egyfajta értelmezés lehetséges. Aki szeretne, bőven fedezhet fel benne bibliai párhuzamokat is.

Érzelmileg nagyon nehéz azonosulni a főhősökkel, de talán ennek is oka van: az egyes történések, képek, hallucinációk megoldása a nézőre vár.

Az anyám! Három felvonása felforgat és zavarba ejt, és a végkifejlettel sem adja meg a várva-várt feloldódást. Rengeteg szimbólumával egyáltalán nem közönségfilm, erre fel kell készülni.

Darren Aronofsky egyszerre fájdalmas és vicces új filmjében valóban akar mondani valamit: a kérdés már csak az, hogy mit? Ezen bizony napokig lehet majd rágódni, mert a film igencsak megterheli az embert...

 

 

Forgalmazza: UIP DunaFilm, 2017

 

NEMbulvár - Giczei Betty