Ma 2017. június 27., kedd, László napja van. Holnap Levente és Irén napja lesz.

Error in function redimToSize: The image could not be resized because the size given is larger than the original image.

Error in function saveImage: There is no processed image to save.

A Mária Valéria híd

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Esztergom és Párkány között évtizedekig komphajó járt, az egykori híd pillérei és szerkezetének maradványai – ahogyan mi, helyiek neveztük: „Csonka híd” – emlékeztettek csupán arra, hogy létezett valaha az átkelésnek kényelmesebb módja is. A karcsú, vasszerkezetű hidat eredetileg 1895. szeptember 28-án avatták fel, azonban a második világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A híd azonban ma újra áll, formája pedig többé-kevésbé megegyezik elődjével.

 

A Dunán Esztergom és Párkány között már az ókorban is jelentős forgalom zajlott, Marcus Aurelius római császár légiói a feljegyzések tanúsága szerint itt keltek át rajta. A középkori Magyar Királyság korában révet létesítettek Esztergomnál, az első állandó hidat pedig XVII. század végén építették itt a törökök. Ez a szerkezet nem volt a szó igazi értelemben vett híd, hanem annál lényegesen könnyebben felépíthető hajóhíd, amely nem pilléreken, hanem a vízen úszó, lehorgonyzott hajótesteken nyugodott. Amikor az Ottomán Birodalom kénytelen volt a Dunától északra fekvő területeit feladni, e híd is kivette a részét az evakuálásból, végül pedig 1683-ban megsemmisült.

Hosszú évtizedek teltek el, anélkül, hogy híd kötötte volna össze a két parton, mígnem 1842-ben ismét hajóhíd létesült a Dunán, de az egyre erősödő dunai hajóforgalomra tekintettel égető szükség támadt egy állandó hídra. A kőből és vasból épült híd elkészülésének egyik legjelentősebb állomása az 1893-as, költségvetésről szóló törvény parlamenti elfogadása volt, ezzel megszűnt minden anyagi akadálya annak, hogy Esztergom és Párkány között híd épülhessen. A kiírt pályázatot aztán Cathry Szaléz vállalkozása nyerte, mely rohamtempóban kezdte meg a Feketeházy János hídmérnök által papírra vetett tervek megvalósítását. A tényleges hídépítés 1894. február 23-án kezdődött meg, a pillérek alapozásához keszonokat hoztak létre, az építők pedig megfeszített tempóban munkálkodtak. Ahogyan a négy pillér elkészült, megkezdődött a vasszerkezet összeállítása. A szegecselt szerkezet utolsó eleme 1895 közepére került a helyére, a híd ünnepélyes átadására pedig 1895. szeptember 28-án kerítettek sort. A kora egyik legmodernebb hídjának számító építmény lényeges műszaki adata annak súlya volt: méterenként mindössze öt tonnát nyomott, ami meglehetősen könnyűnek számított akkoriban. A hidat I. Ferenc József császár és magyar király engedélyével, annak Budán született leányáról, Mária Valériáról keresztelték el.

A Mária Valéria híd dacolt az idővel és a második világháborúban ellene intézett számos légitámadással is, ám a náci német hadsereg utászainak szakértelmével szemben alulmaradt; 1944. december 26-án felrobbantották a híd három középső nyílását, hogy rajta keresztül ne kaphasson utánpótlást a szovjet Vörös Hadsereg. A vasszerkezet roncsai még évekig nehezítették a hajóközlekedést, míg 1947-ben aztán kiemelték őket a mederből. A „Csonka híd” két, semmibe vezető fele évtizedeken át ácsorgott tovább, több száz méterre egymástól. A híd újjáépítése az Európai Unió, Szlovákia és Magyarország közös erőfeszítése eredményeként valósulhatott meg. A munkálatok 2000 októberében kezdődtek meg, az új hidat pedig az eredeti tervek felhasználásával építették fel újra, ezért jellegében, külsejében emlékeztet elődjére. Az 514 méter hosszú szerkezetet 2001. október 11-én adták át a forgalomnak, egy ideig – amíg a Magyar Köztársaság Szlovákiával együtt nem vált a schengeni térség teljes jogú tagjává – a szlovák oldalon, párkányi oldalánál működött határátkelő.

 

                                                                                                                                                                   NEMbulvár – Szalkai Tamás