Ma 2017. június 27., kedd, László napja van. Holnap Levente és Irén napja lesz.

Az elsüllyeszthetetlen Titanic legendája

Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

Immár százegy éve, első útján ütközött jéghegynek a világhírű luxushajó, amely két és fél óra leforgása alatt az óceán fenekére került. A katasztrófa másfél ezer ember életét követelte.

A White Star Line hajótársaság megbízásából 1907-ben három luxusgőzös tervezésébe fogtak. A Titanicot Írországban, Belfastban, a Harland és Wolff hajógyárban építették, együtt testvérhajójával, a némileg kisebbOlympickal. Másik testvérhajója a Britannic volt (de ezt a nevet csak a Titanic tragédiája után kapta, mivel az eredetit, a Giganticot, újabb istenkísértésnek tartották). A hajó legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter, hosszúsága 269 méter volt, magassága a gerinctől a kémények tetejéig 53 méter. A burkolatát alkotó acéllapokat hárommillió szegeccsel rögzítették.

A hajón úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és lift is volt. A hajó építésének tervében eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de – arra hivatkozva, hogy elsüllyeszthetetlen, illetve hogy a csónakok túl nagy teret vennének el az utasoktól a csónakfedélzeten – mindössze 20-at helyeztek el. Az akkori előírások nem tették kötelezővé a teljes utaslétszámnak megfelelő férőhellyel ellátott mentőcsónakok felszerelését. A tragédia egyik következménye volt, hogy ez az elavult szabály megváltozott.

A Titanicnak, a világ akkori legnagyobb utasszállító gőzhajójának április 16-án reggel kellett volna céljához érkeznie. Első útján az angliai Southamptonból indult, megállt a franciaországi Cherbourgban, onnan az írországi Queenstownba ment, ezután New York City lett volna a végállomás. Bár a jégveszélyre többször is figyelmeztettek, a 46 328 BRT (bruttóregisztertonna) súlyú hajó szinte végig 25 csomó (46,5 km⁄h) sebességgel haladt: a dupla hajófenékben és egyéb biztonsági berendezésekben bízva a hajó kapitánya a nyári útvonalat választotta, melyet a többi, Észak-Amerikába tartó hajó a jégveszély miatt került el.

„Az egyik legcsodálatosabb éjszaka volt, amit valaha láttam: az égen egyetlen felhő sem homályosította el a csillagok tökéletes ragyogását” – ekképp írta le az egyik utas a végzetes éjszakát. Április 14-én, 150 kilométerre Új-Foundland partjaitól, 23 óra 40 perckor az elsüllyedhetetlennek kikiáltott tengerjáró jéghegynek ütközött: a hajó törzse mintegy 100 méter hosszan szakad fel. A hajó elhagyására felszólító parancs után kaotikus jelenetek játszódtak le: a fedélzeten tartózkodó 2206 embernek csak 1178 férőhelye volt a mentőcsónakokban – de mindössze 700 utassal töltötték fel őket a teherbírás ismeretének hiányában.

A rádiószobából a kapitány utasítására S. O. S. jeleket küldtek,  amiket a Carpathia nevű gőzös fogott, és teljes sebességgel a süllyedő Titanic felé indult, ám túl messze volt az azonnali segítségnyújtáshoz. Vészjelző rakétákat is fellőttek, amit a közeli Californian gőzösnek észlelnie kellett volna, de mint később kiderült, a rádiósa aludt, az őrszemek pedig nem értették, hogy mi történik.  2 óra 20 perckor, az ütközés után két és fél órával elsüllyedt a Titanic. A szerencsétlenség során több amerikai pénzmágnás is életét vesztette. A polgári hajózás mind ez idáig legnagyobb katasztrófája 1503 utas és hajóalkalmazott életét követelte.

A hajóra dr. Robert Ballard talált rá 1985-ben. Ezután kincsvadászok többször kifosztották a luxushajót. Ballard célja, hogy a Titanic roncsát védett emlékhellyé nyilvánítsa. Ma a Titanic csaknem négy kilométerrel az óceán felszíne alatt nyugszik. Többen szeretnék kiemelni, habár ez tudományos célokkal aligha indokolható. Sokan azonban jelentős üzleti értéket tulajdonítanak a műveletnek. Ilyen mélységben viszont a nyomás 300 atmoszféra körül van, ami túl nagy a roncsok kiemeléséhez. A hajó jóvátehetetlenül pusztul, a természetes folyamatok következtében is előreláthatóan 40-100 év múlva eltűnik. A megőrzésére az egyetlen lehetőség, hogy amit lehet, kimentsenek a hajóról, és védett körülmények között konzerválják.

A Titanicról sok könyv jelent meg, amelyek a hajó katasztrófáját mutatják be. A leghíresebbet Walter Lord írta (Magyarországon A Titanic pusztulása címmel jelent meg), amely a túlélők elmondása alapján vázolja fel a hajó végzetes estéjét. A könyv filmváltozatát 1958-ban készítették el. 1997-ben pedig James Cameron rendezésével filmre vitték a hajó pusztulását, egy romantikus történetbe ágyazva. A film 11 Oscar-díjat nyert el, minden addigi nézettségi rekordot megdöntve.

További érdekesség, hogy Morgan Robertson 1898-ben – 14 évvel a Titanic útja előtt – adta ki Hiábavalóság, avagy a Titán katasztrófája című művét. A könyv egy „elsüllyeszthetetlen” óceánjáróról szólt, amely, a Titanichoz hasonlóan, első útját teszi meg Angliából New Yorkba, áprilisban, 2000 emberrel a fedélzetén. Mivel ez a hajó is rekordidő alatt próbálja meg átszelni az Atlanti-óceánt, ugyanúgy jéghegynek ütközik és elsüllyed, mint a Titanic. A hajók a nevükön túl abban is hasonlók voltak, hogy a fedélzeten lévők legtöbbje a túl kevés mentőcsónak miatt veszett oda.

 

NEMbulvár – Péntek Tünde