Ma 2017. augusztus 22., kedd, Menyhért és Mirjam napja van. Holnap Bence napja lesz.

Váradi Hédi tragédiája

Olvasóink értékelése:  / 37
ElégtelenKitűnő 

Siker és mellőzöttség: pályája két hívószója. Kimagasló beleélő képességével, hangjának, gesztusainak, mimikájának játékával egy-kettőre pályája csúcsáról tekinthetett körbe. Mégis életútjának derekától már nem kapott több szerepet. Miért állították félre, miért fojtották el sugárzó tehetségében a gyönyörű színésznőt?

 

 

A színészi pálya felé terelő első impulzusát szüleitől, az Újpesti Munkásotthon színpadán megismerkedő és előadó műkedvelőktől kapta. Rögtön feljutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, s oly társakkal kötött örök életre szóló barátságot, mint Szemes Mari, Psota Irén, Berek Kati és Horváth Teri. 1952-ben diplomázott. Már végzősként felhívta magára a figyelmet, személyi varázsával, eszközeinek kifinomult érettségével került a Madách Színház védőszárnyai alá. Egy csapásra viták és rajongók kereszttüzébe került. Júliaként osztatlan sikert arat, Kleopátrájának vadóc megformálásából azonban a kritika hiányolja a királynőt. De a feltörő taps esténként önbizalmat, megnyugvást nyújt számára. Emellett szépsége hamar korának nőideáljává avatja, címlapok állandó szereplőjeként, visszatérő riportalanyként valódi sztárrá növekedik. A Madách kulisszáiban bemutatkozását követően légiónyi nagy szerep, s még 12 évad várja.

„…én mindent rettenetesen komolyan veszek…nekem minden előadás hallatlan izgalom, és akár sanzont énekelek, vagy nyári operettben játszom, soha semmi lazaságot nem tudok megengedni magamnak… nagyon szeretem a mesterségemet… amit Thália kegye juttat nekem, teljes szívvel csinálom…” – vallja egy 1962-es interjúban. S valóban Váradi Hédi a legkülönfélébb figurák gúnyáiban egyaránt lubickolt, legyen szó kiforrott címszerepről, vagy csupán egy mellékalak megformálásáról. Színpadi megjelenésin túl nem csoda, a filmszakma is kivetette rá hálóját. Több mint félszázszor tűnt fel a képernyőn 1960 és 1986 között, s egész estés mozifilmjei száma is negyedszázat tesz ki. Élete alkonyán megélhetésért számtalan szinkronfeladatot vállalt, hangszínét megannyi játékfilm szalagjain örökítve meg.

Tudvalevő a politika a színházi életet sem hagyta befolyása nélkül, megszabva az iránymutató trendeket; a magyar dráma felvirágoztatása érdekében még, vagy már nem bebörtönzött szerzők sokaságát zúdítva a szakmára. Ezek eladhatóságának eszközeként pedig Váradi Hédit találták meg. Dicsőséggel, tapssal kövezett karrierjét így rossz, s rosszabb darabokra áldozta fel, ám ő mégsem zúgolódott, tette, amit elvártak tőle, a legmagasabb színvonalon. Így menekvésként, s valódi megtiszteltetésként élte meg a Nemzeti Színház felkérését.

1964-ben való átszerződtetését 23 év hű tagsággal hálálta meg, egészen elhunytáig. Madách Tragédiájában debütált, melyet további kiugró szerepek követtek, egészen Schiller Stuart Mariájáig. A félelmetes profizmussal átélt karaktert megkettőzött erővel állította színre, már ekkor érezte, feltehetően utolsó estéit töltheti a deszkákon. Belső tisztogatás folyt akkor az intézmény falai közt, diszkriminációk áldozataként Váradi Hédit nem szerepeltették többé. Az igazgató-rendező Both Béla megvonta tőle az életet tápláló reflektorokat és csillogást. Gyanítható, a kegyvesztettség hátterében a kor kultúrpolitikai hatalmasságai álltak, a miértre így nem kapunk kielégítő választ. A film, a színház, a rádió, a televízió kapui mind bezárultak előtte, önéletírása, „A Júliától Stuart Máriáig” publikálása is még sokat váratott magára.

A hallgatás idején utazó műsorával járta a vidéket, kollégái, közönsége hiányával kísérten. Megfordult falvak és városkák kultúrotthonaiban, művelődési központjaiban, volt hol színpadon, volt hol anélkül, keserű körülményekkel szembesülve kápráztatott játékával. 1975-ben pedig számára váratlanul a Nemzeti Színház tagjaként Kossuth-díjra terjesztették fel. Oly módon, hogy volt időszak, amikor csupán a fizetéséért kellett befáradnia munkahelyére, a társulati üléseket tiszteletből ülte végig. Mérhetetlenül fájt neki a kitaszítottság érzése, mégis emelt fővel próbált háborgó lelkén úrrá lenni. Befelé fordult, olykor szélsőséges megnyilvánulásokkal riasztva el kortársait. Petrik József, a Józsefvárosi Színház igazgatója révén Váradi Hédi vendégszerepléshez jutott, 1983-ban pedig hosszú évek csöndjét törte meg a Nemzeti Színház „Csütörtöki hölgyek” c. színi előadásával. A „hölgy” azonban ekkor már a rák belülről emésztő kórját viselve orvosa tanácsai ellenére sem vállalta az élethosszabbító műtétet. A nagyszerű újrakezdés így kurtára sikeredett. A színpadról szállították a Gyáli úti kórház falai közé.

A színésznő zárkózott magánéletet élt, nyilvános helyen sohasem mutatkozott. Házasságáról Bessenyei Ferenccel, majd válásukról a köztudat mit sem tud. Élete második felében már a lapok oldalain való megjelenést is kerülte. Magányát enyhítendő, parasztházat vásárolt Gánt községben, ahová rendszeresen feltöltődni tért meg. Halálakor még utoljára irányult a közfigyelem reflektora életére. Az idő visszafordíthatatlan, sorsa már mindörökre felkiáltójelként vetül a tehetség elpazarolásának tényére.

 

NEMbulvár - Károly Ágnes